Helytörténet

Soroksár első lakóinak a bronzkori kultúrák népességét tekinthetjük. A középső bronzkori „vattyai” kultúra urnatemetőjét 1881-ben találták meg, a zimonyi vasútvonal építésekor.
A rómaiak idejéből származó, határmenti erőd maradványaira bukkantak a Dunaharaszti és Soroksár között húzódó mezsgyén. Jelentősebb anyag maradt az avarok korából. Honfoglaláskori, magányos férfi sírjából lócsontok, lószerszámok kerültek elő.
1067-ben említik először oklevelek a falut, az Aba nemzetségbeli Peter comes által a százdi monostornak adott egyik adománylevélben „Swrwk” néven. Az 1514-es Dózsa parasztháború idején még népes település, de a török hódoltság 150 éve alatt teljesen elnéptelenedett. A 1720-as évek elején I. Grassalkovich Antal kezdte meg a betelepítést Németország déli részéről származó frank és sváb bevándorlókkal.
1744. június 7-én az első egyházi látogatás (Canonica Visitatio) alkalmával 827 főt, valamint 176 házat számláltak meg. A svábok a Táncsics Mihály utcában, a frankok a Templom utcában telepedtek le. A község életét erősen befolyásolta a nagyváros, Pest, majd később Budapest közelsége.
1946. május 2-án kezdődött meg a kollektív bűnösséggel vádolt német származású lakosság kitelepítése. 12 nap alatt több mint 5000 soroksári polgárt vagoníroztak be, s öt vonatszerelvényt indítottak el Németország felé. A megüresedett portákra Felvidékről és Magyarország más területeiről érkeztek új lakosok.
1950. január 1-én Soroksár nagyközséget Pesterzsébet megyei jogú várossal, XX. kerület elnevezéssel Budapesthez csatolják.
1992. szeptember 27-én Soroksár lakói népszavazással szereztek érvényt óhajuknak, aminek következtében 1995. január 1-től Soroksár, mint Budapest XXIII. kerülete önálló közigazgatási egységként működik.




Soroksár első lakóinak a bronzkori kultúrák népességét tekinthetjük. A középső bronzkori „vattyai” kultúra urnatemetőjét 1881-ben találták meg, a zimonyi vasútvonal építésekor.
A rómaiak idejéből származó, határmenti erőd maradványaira bukkantak a Dunaharaszti és Soroksár között húzódó mezsgyén. Jelentősebb anyag maradt az avarok korából. Honfoglaláskori, magányos férfi sírjából lócsontok, lószerszámok kerültek elő.
1067-ben említik először oklevelek a falut, az Aba nemzetségbeli Peter comes által a százdi monostornak adott egyik adománylevélben „Swrwk” néven. Az 1514-es Dózsa parasztháború idején még népes település, de a török hódoltság 150 éve alatt teljesen elnéptelenedett. A 1720-as évek elején I. Grassalkovich Antal kezdte meg a betelepítést Németország déli részéről származó frank és sváb bevándorlókkal.
1744. június 7-én az első egyházi látogatás (Canonica Visitatio) alkalmával 827 főt, valamint 176 házat számláltak meg. A svábok a Táncsics Mihály utcában, a frankok a Templom utcában telepedtek le. A község életét erősen befolyásolta a nagyváros, Pest, majd később Budapest közelsége.
1946. május 2-án kezdődött meg a kollektív bűnösséggel vádolt német származású lakosság kitelepítése. 12 nap alatt több mint 5000 soroksári polgárt vagoníroztak be, s öt vonatszerelvényt indítottak el Németország felé. A megüresedett portákra Felvidékről és Magyarország más területeiről érkeztek új lakosok.
1950. január 1-én Soroksár nagyközséget Pesterzsébet megyei jogú várossal, XX. kerület elnevezéssel Budapesthez csatolják.
1992. szeptember 27-én Soroksár lakói népszavazással szereztek érvényt óhajuknak, aminek következtében 1995. január 1-től Soroksár, mint Budapest XXIII. kerülete önálló közigazgatási egységként működik.